Evangelos Livieratos díszdoktori előadása

Evangelos Livieratos professzor urat 2022. május 6-án avatja egyetemünk díszdoktorává, aki a hagyományoknak megfelelően az avatás előtti napon tartja meg díszdoktori előadását a kar, valamint az érdeklődő szakemberek jelenlétében.  

Evangelos Livieratos 1948-ban született. Athénban folytatta középiskolai, majd egyetemi tanulmányait is. Alap- és mester mérnöki diplomáját az Athéni Műszaki Egyetemen (1970-ben ill. 1974-ben), természettudományos PhD fokozatát az Uppsalai Egyetemen szerezte 1976-ban. Kutatómunkáját számos nagy hírű intézet kutatói ösztöndíja támogatta, többek között a németországi Alexander von Humboldt Stiftung, az amerikai Smithsonian Research Foundation, a svéd National Research Foundation, valamint a holland Delft University of Technology Research Committee. Pályája során tanított az Athéni Műszaki Egyetemen, az Uppsalai Egyetemen, a Trieszti Egyetemen, a Delfti Műszaki Egyetemen, a Bolognai Egyetemen, a Stuttgarti Egyetemen és a Velencei IUAV Egyetemen is. Vendégoktatóként számos további görögországi és európai egyetemen is megfordult, többek között Strasbourgban, a Sorbonne-on, Milánó, Catania és Brescia egyetemén, valamint a lisszaboni Nova Egyetemen és a Bécsi Műszaki Egyetemen. Meghívott előadóként még a Kínai Tudományos Akadémián és a xiani Chang’an egyetemen is tartott előadásokat. Livieratos professzor a Görög Térképészeti  Társaság és a Görög Állami Levéltár Kartográfiai Örökség gyűjtemény alapítója, az e-Perimetron nemzetközi open-access folyóirat alapító szerkesztője. 2019-ben a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) tiszteletbeli tagjává avatták a szervezetben végzett több évtizedes munkája elismeréseképpen. Akadémiai karrierje mellett Görögország környezetvédelmi, energiaügyi és klímaváltozási minisztere volt 2012-13-ban.

Evangelos Livieratos professzor „Reviving cartographic literacy: the key to a smart and evolutionary symbiosis between Cartography and Geographic Information Science" című tudományos előadását május 5-én, 14 órai kezdettel tartja, az Északi épület 7. emeleti Kari Tanácsteremben.  

A díszdoktori előadás kivonata

Reviving cartographic literacy: the key to a smart and evolutionary symbiosis between Cartography and Geographic Information Science 

The rapid and massive advancement of digital technologies influenced many traditional disciplines and their bodies of knowledge, both in methods and practices. The ancient and major for humanity task of the representation of the earth – generally known as Cartography – was among those disciplines (in its geometric, physical and human constituent components; all embedded in time). Direct result of this influence was the complications arisen in the current relation between Cartography and Geographic Information Science (GI Science). The definitions about both have been carefully formulated by the International Cartographic Association (ICA), a member of the International Science Council. ICA clearly describes the discrete standing a) of the cartographic discipline, with the maps in centre, and b) of the scientific context of numerous issues related to the processing and management of spatial data and information – including the associated technologies – in a commercial, social and environmental feedback loop.

The definitions are the compass mostly for those acting under the ICA umbrella covering both Cartography and GI Science. Especially them who, having familiarity with or coming from the traditional cartographic discipline, embraced the association of Cartography with GI Sciences as a normal evolution over time. But the critical question here concerns the ‘others’: those coming from information sciences and technologies depriving familiarisation with the discipline of Cartography; those who follow the mainstream of GI Science in arbitrary ways in terms of knowledge of the fundamental principles of Cartography and maps. The question interests also those who deal exclusively with GIS – a tool for geodata analysis – or with image capturing sensors – the drones among them.

The away from cartography autonomous development and rapid expansion of GI Science and tools, in heterogeneous and without cartographic reference IT clusters, risks increasingly deviation from the core of cartographic knowledge. This induces a cultural deficit, which – in turn – results the fading of cartographic literacy and the illusion of Cartography as being in recession. While this appears like an inevitable outcome of modern times, in reality, suffers a cultural drawback because deprives the growth of GI Science from the foundations offered by cartographic literacy.

It is argued that the deficit of cartographic literacy may easily create the false impression that GI Science could replace Cartography in the frame of a general evolutionary process, ignoring an important factor: the powerful impact that cartographic literacy has on the deeper substance and social utility of representation that is preserved by maps – the main concern and major output of Cartography. It is also argued that false perceptions about the Cartography and GI Science relation lead to misconceptions and confusions. Reviving interest in cartographic literacy could be the key for adding valuable quality in GI Science affecting positively the main challenge of representation both in its image and map form.